Elvesztettem valakit.

2019.05.01

December 14. Ez volt az ez előtti bejegyzésem. Eltelt 5 hónap és rengeteg minden változott. Elmúlt egy félév az új iskolámban, hazaköltöztem, elkezdtem egy podcastet, videót forgattam és még sorolhatnám. Erről majd lesz egy részletes posztom, ott elmagyarázok mindent. Legalábbis megpróbálom. 


Térjünk vissza a bejegyzés címére. "Elvesztettem valakit." Ebből több dologra következtethetünk.

  1. Én változtam meg.
  2. Valaki "elhagyta az életemet".
  3. Valakim elhunyt.

Szerencsére nem az utolsó történt, viszont nem is az első. Úgy érzem, hogy valaki elhagyta az életemet. Nevet most nem írok, akik ismernek valamennyire azok rá fognak jönni, hogy kiről van szó ebben a bejegyzésben. Kezdjük az elején. Hívjuk most ezt az embert Alexának. Nem, nem Alexának hívják eredetileg az illetőt. 

Alexá-val 8. osztályban ismerkedtem meg, hiszen akkor váltott osztályt és került be hozzánk. Alexáról nem volt jó első benyomásom. Negyed évig nem is nagyon beszéltünk. Egyszer valahogy szóba egyeledtünk és rájötem, hogy Alexa nagyon jófej, inteligens és kedves lány. Ezután messengeren folytattuk a beszékgetést majd lassan ott találtuk magunkat, hogy majdnem minden szünetet együtt vagy legalábbis egy baráti társaságban töltünk. Nagyon közhelyes és semmit nem érő ezt mondani a mai világban, de legjobb barátok lettünk. Bármi volt hozzá fordultam és kölcsönös volt. Bármikor meghallgattuk egymást és bármikor kerítettünk egymásra időt, ha baj volt. 

Ugrunk egy kicsit az időben: 2018.június 15, a ballagás időpontja. Elbúcsúztunk az osztálytól és kicsit mindenki mindenkitől, de ilyenkor jött az, hogy természetesen mindenki kontaktban marad mindenkivel stb. Tudtuk, hogy ez nem lesz így.  

A nyár során rendszeresen beszélgettünk Messengeren és néha egy-egy FaceTime beszélgetés is megesett. 

Eljött az iskolakezdés. Itt is még minden rendben volt, tartottuk egymással a kapcsolatot. 

Elérkezett a tél és Alexával többször találkoztunk élőben, a szabadkorik által. Ennek viszont vége lett olyan február körül. 

Márciusban volt a születésnapja Alexának, amire készítettem neki egy videót a közös és gáz képeiből, amit kiposztoltam a Facebook üzenőfalára. Üzent nekem, hogy mennyire tetszett és, hogy meghatódott aminek nagyon-nagyon örültem, hiszen ez volt a célom ezzel a kis montázzsal. 

Áprilisban eljött egy mélypont az én életemben. Sok dolog összejött és olyan magányosnak éreztem magam, mint még sosem. 

Mielőtt még folytatnám le szeretném tisztázni, hogy nem Alexa személyesen nem bántott meg és nem miatta omlottam össze!!!

Egy snapptől amit Alexa küldött brutálisan összeomlottam, pedig semmi durva nem volt benne. A barátnőjével küldött egy közös képet. Alapból semmi nem történt volna bennem, hiszen Alexa barátnőjét óvoda óta ismerem akivel igaz sokszor veszekedtem, barátomnak tartom. Erre még rájött egy olyan brutálisan durva és depresszív (nem tudom,hogy van-e ilyen szó) zene amilyet régen nem halottam. Billie Eilish (akiről a bejegyzésemet ide kattintva tudod elolvasni) "listen before i go" című számáról volt szó. Idézek nektek pár sort, ami nagyon megérintett:

If you need me, wanna see me

Better hurry 'cause I'm leaving soon

Sorry can't save me now

Sorry I don't know how

Sorry there's no way out (sorry)

But down

Magyarul:

Ha szükséged van rám, látni akarsz

Jobb, ha sietsz, mert hamarosan elmegyek

Sajnálom, most nem tudsz megmenteni

Sajnálom, nem tudom, hogyan

Sajnálom, nincs kiút

Csak lefelé

Elérzékenyültem. Nem tudtam, hogy mi miért történik vagy, hogy miért vagyok lent ennyire a padlón. Szerencsére nem egyedül kellett megvívnom ezt magammal, hiszen egy G. nevezetű lány támogatott, amit neki hihetetlenül köszönök. (Alexa erről nem a mélypontomról nem tudott, hiszen nem akartam ezzel megterhelni, illetve ez nem miatta volt és nem szerettem volna, ha miattam rosszul érzi magát.) 

Egy-két héttel később ráírtam és egy hosszas beszégetés vette a kezdetét. Ez nagyon jól esett a lelkemnek, hiszen itt jeleztük egymás számára, hogy még mindig fontosak vagyunk egymás életében. 

Eljött a születésnapom. Meg kell mondanom, ennyire ideges és egyben izgatott sosem volt. Mindkinek köszönöm, hogy felköszöntött, viszont igazából csak az járt a fejemben, hogy Alexa mikor köszönt fel. Percenként nyomtam rá a telefonomra és frissítettem a profilomat. Amikor kaptam az értesítés nagyon megkönnyebbültem. Nevetve és kicsit bekönnyezve néztem végig a videót amit készített nekem.

Ez a történetem happy enddel zárult. 

"Alexa", ha most ezt olvasod szeretném, hogy tudd, hogy rohadt fontos ember vagy az életemben és ezt most nem azért írtam, hogy bántsalak vagy, hogy bármiért is hibáztassalak. Pont az ellentétét szeretném elérni ezzel és szeretném tudatni veled, hogy még mindig számíthatsz rám és mindig ott leszek melletted.  

A nap zenéje

A nap zenéje Marshmellow és Bastille közös száma a Happier. Enjoy! :)

© 2019 Life With Zs
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el